Most valahogy kibuktam. A hangulatom éppen olyan szar, mint az időjárás. Tegnap délután kezdett esni a hó, és egészen ma reggelig el se állt. Komolyan mondom már elegem volt abból, hogy mindig a szemembe ment. Angolon nagy pelyhekbe esett, minden tökre szép volt. Aztán elkezdett zuhogni az eső és az összes hó eltűnt. Alig éltem túl az első 2 angolt, mellesleg a házit is elfelejtettem megcsinálni, de gondoltam, hogy tuti engem fog szólitani. De végülis nem... le se ellenőriztük, de azért a biztonság kedvéért a szünetbe átmásoltam barátnőméről. Aztán volt matek, amiből tegnap írtam TZ-t és rettentően izgultam miatta, nem is lett jó érzem, de ma még nem osztotta ki. Szuper! Akkor most még a hétvégén is csak erre kell majd gondolnom. Hogy milyen szar lett... Ezután volt fizika ami legalább annyira unalmas volt, mint az előző, de legalább már értem. Elmondta mikor lesz a fizika verseny és, hogy kik jelentkeztek. Megkérdeztem a többieket, de hála istennek ők se tanultak semmit szóval nem én vagyok az egyedüli aki oltárira be fog égni ezen a vetélkedőn. Utána volt tesi, ahol játszottunk, de a tanárnő mondta, hogy többet nem fogunk. Nem tudom mi a baja, de már a héten minden jónak véget vetett. Nincs több korizás, nincs több játékóra. Csak a futás és a bukfencek. Congratulations! Aztán volt biosz, utána meg biosz. Ja igen... a tanár csak úgy berakott 2 bioszt, úgyhogy 7. órám is volt. Nem volt ennek ám nagy hátránya... azaz de, de volt előnye is. Első órán majd elaludtam annyira unalmas volt, másrészt felvoltam háborodva, hogy akik most írtak dolgozatot, annak mennyit segített a tanár. Akármit kérdeztek megmondta. Bezzeg nekünk semmit se segített!! Második bioszon kiadták a tz-t és persze, mivel nekünk nem segítettek, mint egyeseknek, nekem is 4/5-öd lett. Először mikor kimentem véletlenül elbotlottam a földből kiálló lemezdarabban és kicsit elnevettem magam. Mire a tanár ilyen csípős megjegyzést tett: ,,Legalább olyan tisztelettel kéne kijönni, mint ahogy én kijavítottam a dolgozatot!" mikor megláttam, hogy 4-es lett nem voltam ugyan elszomorodva, de nem ezt vártam. Leültem, hogy átnézhesem aztán megláttam, hogy ez nem is az én írásom, hanem osztálytársammal elcseréltük. Már megnyugodtam, hogy oh, akkor 5-ös lett. De nem így is egy fél pont kellett volna. Erre még ráírja, hogy csak órai munka alapján 4/5??!! Mi ez már?! Aztán találtam benne egy hibát, nem túl nagy, de azért elfogadhatta volna. Megkérdeztem, hogy azt miért húzta át mikor a könyv is leírja, hogy ez így és így van... erre csak megnézi és azt mondja: mert! Nagyon jó. Na de tudja mit? Jövőhéten ha akarja ha nem én elviszem a kiselőadást bemutatom, megtanulom a szorgalmit és felmondom, jelentkezek felelni és beszerzek két ötöst! Mert ha nem kettőt ír biztos, hogy reklamálni fogok, hogy már pedig egy ilyen színes előadásra igen is megérdemlem a kettőt, főleg ha mellé felelek is! Mert volt egy lány az osztályba, aki csak gyűjtött 3 diára képet elmondott 2 mondatot és 5-öst kapott. Szóval ennyi. Olyan mértékben felidegesített, hogy az sem érdekelt, hogy tőlem kb. 5 méterre a szekrényénél állt ő is. De már mindegy. Felesleges harcolni. Neki más tetszik. Ő szebb. Ő csinosabb, neki jobb az alakja. Nyilván én sem magamat választanám. És ezekkel a gondolatokkal előtörnek a december 26.-ai beszélgetések.