A héten nem nagyon volt még alkalmam írni, sőt azt hiszem a hétvégét is kihagytam. Hát nem nagyon emlékszem pontosan mi történt, csak így röviden...
Szombatra már olyan szinten volt felfordulás az egész lakásba, hogy a szokásos kis takarítást átfokoztuk takarítási VILÁGNAPPÁ és az egész napot azzal töltöttük, hogy megállás nélkül egyik szobából a másikba rohangáltunk hol seprűvel, hol felmosóval, hol portörlővel a kezünkben. Reggelről azért viszont kilátogattunk az erdőbe, ugyanis esett a hó és én is, meg tesóm is szerettünk volna egy új profilt facera, na de tesóm úgy kijött már a fotózásból, hogy a szokásos tökéletes ,,modell" kép helyett be kellett érnem egy selfie-vel.
Vasárnap nekifogtam tanulni, azonban nem ment valami jól, annyira lusta voltam, hogy egy csomó mindent szokásomtól eltérő módon hagytam a hétköznapokra. Végzetes hiba volt, ebből adódik, hogy most nem volt időm írni sem. Szóval a vasárnapi lustálkodás után este még megnéztem a Rising Start szavaztunk és örömömbe ugráltam, mikor Gyopár kiesett. Nem tudom ki nézi, ki mennyire van képbe, nekem nem volt vele semmi bajom nagyon tetszettek az egyes produkciói, de szerintem 16 évesen ilyen hanggal (nem rossz, csak nem odavaló) nem kellett volna ilyen beképzeltnek és önteltnek lenni. Szóval 3-4 adás óta vártam, hogy kiessen és most, hogy végre megtörtént boldog vagyok. Tartsatok kárörvendőnek!
Hétfői napba nem volt semmi különleges törin majdnem elaludtam, rajzon kaptam egy 5-öst a semmiért... na nem baj én nem szólok bele :D Aztán kiderült a matek TZ!! Ez a gondolat egész nap frusztrált engem ugyanis este azt álmodtam, hogy rettenetesen sírtam a suliban, mert 3-mas lett a tz. Mondjuk nem értem, éltem már túl vészesebb jegyeket is, de tény a matek 3-mas nem a legjobb. Főleg TZ-nél. Na de lényegre térve csak nagyon óvatosan nyitottam ki a füzetet teljesen be voltam parázva, remegett a kezem, de aztán mikor megláttam, hogy hát éppen, hogy csak de azért 5-ös lett és akkor nagyon örültem legszívesebben végig csókolgattam volna a tanárt! *-* De a mosoly hamar lekerült az arcomról, ugyanis pont tesi volt, lent összefutottam vele és én pedig direkt lesütött szemmel mentem el mellettük. Ő pedig direkt belém jött és bocsánat kérés nélkül továbbment. De ezzel engem nem hatott meg. Rosszul esett, de túléltem. Tesin bukfenceztünk. Egyet kell tudni rólam. Rettenetesen béna vagyok az ilyen témákba. Bukfenc... nem is az, hogy béna, hanem félek, hogyha rosszul csinálom valami cikis dolog tuti történni fog. Na de mivel a tesi órát nem lehet elsunnyogni muszáj vagyok alakítani valamit, de a nagyrészének az az eredménye, hogy nevetnek rajtam. Persze már megszoktam.
Ami kedden volt az valami hihetetlen. Nem is sorolom milyen unalmas óráim voltak, bár eléggé megvolt kavarodva, merthogy etika helyett ofi volt egy rémesen unalmas lánnyal, aki az önismeretről és a tanulásmódszer-tanról tartott előadást, sőt mi több felállított minket (mikor így is levoltunk fáradva 1. óra kémia után) és játszanunk kellett. Őő... nem mi nem ismerjük egymást, hanem ő minket, na az meg már nem a mi bajunk. Teszünk ki névjegykártyát de ne kínozzon minket ezekkel. Szóval ezután fizika lett volna de helyette matek volt. Angol stb... kit érdekel. Szóval a lényeg a tesin volt, ugyanis nem volt felszerelésem és barátnőm meg felmentett volt, tehát kitűnő alkalom egy kis beszélgetésre. Megmutatta egy fiúval való beszélgetését aki neki az osztálytársa. És róla is olyan infókat tudtam meg, hogy csak lestem. Na meg olyan fotókat láttam, hogy az hihetetlen :D De ő nem volt suliba... úgyhogy elgondolkoztam rajta, hogy mivel azelőtti napon randizott azzal a lánnyal aki tetszik neki... hogy mégis suliba miért nem jött.
Ma pedig...ismét nem jött. Elég jó volt a napom. Suli után elmentem barátnőmmel a mekibe. DE előtte volt egy eseménydús 20 percünk, amibe szerepelt egy kisebb szívroham is. Szóval pótosztályfőnökünknek 1 hete megszületett a kisfia, és az osztályfőnököm azzal az ötlettel állt elő, hogy küldjünk neki képeslapot. Ő valami olyanra gondolt aminek az elején valami hangszer van (merthogy éneket tanít(ott) ) de mi barátnőmmel inkább egy babásat akartunk venni. Először elmentünk a papír-írószerbe ahol 3 ajánlat közül válogathattunk: Boldog Névnapot! Boldog Születésnapot! Gratulálunk az esküvőhöz! Szóval gyorsan végig is értünk a kínálaton, közbe találkoztunk a fél osztállyal (WTF?) és gondoltunk még megnézzük a közeli kis boltba is a képeslapot. Bementünk és szétnéztünk de sehol se volt, úgyhogy elmentünk hátra is az ajándékokhoz hátha, de nem volt. Aztán ahogy száguldoztunk a sorok között megláttam őt. Úgy meglepődtem/megijedtem vagyis inkább vegyes érzelmek játszódtak le bennem, hogy majdnem megdöntöttem az egész polcot. :D Először is barátnőmnek elkezdtem ott ugrálni, hogy úristen ez meg mit keres itt és reménykedtem, hogy ő nem vett észre. Mivel nem találtunk képeslapot hamar kimentünk a boltból de nem eléggé, mert az ajtóba meg ott állt. És ha eddig nem is voltam benne biztos ott már megbizonyosult, hogy ő az. Szóval ezután a mekibe menekültünk de amint hátrapillantottam láttam egy másik fiút aki még régebben tetszett, meg én is neki, szóval ezalatt a 20 perc alatt minden összejött. Beültünk a mekibe vettük 1-1 fagyit és beszélgettünk. Mivel elkéstem a buszt vettünk még egy sültkrumplit, aztán elkísértem barátnőmet a vonatállomásra, majd én is jöttem haza. Sajnos megint olyan sok volt a tanulnivaló, hogy azonnal hozzá is kellett fognom.
Holnap ha minden igaz megyünk fogorvoshoz, viszont nem hiszem, hogy lesz rendelés, de akkor hétvégén már mindenféleképpen menni kell, mert egyre jobban fáj!! :(