Most tényleg nincs másra szükségem csak, hogy a hét történéseit kiadhassam magamból, és elmesélhessem valakinek. Úgy hiszem, hogy ti megértetek engem, vagyis remélem. Néha úgy érzem, hogy csak magamra számíthatok. Persze ott vannak a barátnők, a család meg minden, mégis félek megszólalni, mert az én problémáit mindenki kineveti. Nem hiszik el, hogy ami nekik nem jelent semmit, az engem olyan szinten össze tud omlasztani, hogy már fáj. Kezdeném a hétfővel. Unalmas töri óra. Utána volt rajz, ahol tök jól elhülyéskedtünk, ugyanis az volt a feladat, hogy rajzoljuk le egy napunkat 6 képkockába, mint egy képregényt. Én is azt tettem és elég vicces lett. Utána volt irodalom, meg matek ahol még kicsit gyakoroltunk. Tesin meg gerendáztunk, és nem sokon múlt, hogy leessek és kitörjem a nyakam. De nagyon idegesített már, hogy voltak akik megtudták csinálni és mégis állandóan ők voltak ott, kb 10x mentek fel. Akkor mondjuk még nem is annyira idegesített. Volt ebéd, utána angol és jöttem is haza. Kedden kiderült első órába a kémia tz eredménye. Szerencsére 5-ös lett, aminek nagyon örülök, mert ha így haladok akkor évvégére is meglesz az 5-ös :) Ofin elsősegély-nyújtás tanfolyam vagy mi volt, mert délután került sor az elsősegély témanapra, ahova persze engem is felírtak, és kénytelen voltam résztvenni. Tehát térjünk is rá arra. Még volt vagy háromnegyed óránk és kint voltunk. Ott voltak neki a haverjai is, köztük az, akivel régebben jóban voltam, azonban már karácsony óta nem beszéltünk, mert akkor eléggé megharagudtam rá, na mindegy. Meg ott volt az a gyerek is akit bírok, de tényleg semmi több, amúgy sem az ízlésem meg sok kifogásolható dolog van benne, de ezt nem részletezném :D a lényeg, hogy az egyik osztálytársam szerint mi kavarunk O.o" persze erről nincs szó és most is jól beszóltunk egymásnak :D Aztán mikor mentünk be, mert csöngettek, akkor ők is jöttek, én meg pont mögöttük jöttem és az egyik haverja fejbedobott amerikai focilabdával. Bár a kétségbeesés nagyobb volt, mint a fájdalom nem nagyon éreztem semmit. A másik haverja bocsánatot kért, hogy nem kapta el, míg az, aki fejbedobott csak nevetett, ő pedig csak állt, mint, ahogy szokott :D Ezután elkezdődött a vetélkedő, ami nem ment valami fényesen, mindjárt az első feladatot elcsesztük, de azért néhányat nagyon jól teljesítettünk. Mi voltunk az utolsó csapat aki beadta a papírját, fél 5-re értem haza, és még akkor kezdtem neki matek tz-re tanulni. Ezen kívül szerdán infóból feleltem, ami 5-ös lett, és volt számonkérés is, amit eléggé elrontottam, hát nem tudom milyen lesz. Nem lenne rossz, ha 5-öst adna. A matek tz förtelmesre sikeredett, egyrészt ráparáztam az egészre, nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mit tanultunk stb. És így egy csomó feladatot elcsesztem, mert nem úgy voltak benne a dogába, ahogy tanultuk. Mondjuk ez a tanár részéről meg igazságtalanság :@ na mindegy. Csütörtökön kiderült a föci jegy, 5-ös lett a tz-m. Legalább ez sikerült. Péntek 13. Ez a nap el volt cseszve úgy ahogy volt. Mivel ünnepség, ezért muszáj volt szoknyát venni, bár nem volt hideg, azért enyhén lefagyam mire felértem. Kezdődött az előadás, ahol ő is szerepelt, és mikor megszólalt, hát megrezzentem. De az előadás alatt volt időm gondolkodni. Ott volt előttem és át tudtam gondolni a dolgokat, talán akkor láttam a legtisztábban. És láttam, hogy már nem ugyanaz, mint régen... talán már én sem érzek úgy, mint akkor. De ez mindegy is. Nagyon szét voltam esve 1. angol órán, szinte semmit se tudtam. A másodikon azonban már aktívabb voltam. Utána volt nyelvtan, aztán fizika, amiben bíztam, hogy sikerülni fog és sikerült is volna, ha nem rontom el az első feladatot. Pedig egyszerű volt, tudtam, csak rossz számot helyettesítettem. Hát... lesz ami lesz. Aztán volt tesi, és még a tanár ott szenvedett, mikor az osztálytársaink kijelentették, hogy már 10 perce kicsöngettek. Persze ebédsorban leghátul álltam, de éhes voltam, és muszáj volt ennem. De csöngettek, és épphogy beértem órára, ahol biosz tz-t írtunk. Nem lett valami fényes. Ennek tetejébe hazafele jövet a buszmegállóba szétszakadt a harisnyám. Fullosan teljesen. Nemcsak itt-ott, hanem az egész. Hazaértem. Totál leégtem, utálom a péntek 13-át.