A héten nem nagyon volt még alkalmam írni, sőt azt hiszem a hétvégét is kihagytam. Hát nem nagyon emlékszem pontosan mi történt, csak így röviden...
Szombatra már olyan szinten volt felfordulás az egész lakásba, hogy a szokásos kis takarítást átfokoztuk takarítási VILÁGNAPPÁ és az egész napot azzal töltöttük, hogy megállás nélkül egyik szobából a másikba rohangáltunk hol seprűvel, hol felmosóval, hol portörlővel a kezünkben. Reggelről azért viszont kilátogattunk az erdőbe, ugyanis esett a hó és én is, meg tesóm is szerettünk volna egy új profilt facera, na de tesóm úgy kijött már a fotózásból, hogy a szokásos tökéletes ,,modell" kép helyett be kellett érnem egy selfie-vel.
Vasárnap nekifogtam tanulni, azonban nem ment valami jól, annyira lusta voltam, hogy egy csomó mindent szokásomtól eltérő módon hagytam a hétköznapokra. Végzetes hiba volt, ebből adódik, hogy most nem volt időm írni sem. Szóval a vasárnapi lustálkodás után este még megnéztem a Rising Start szavaztunk és örömömbe ugráltam, mikor Gyopár kiesett. Nem tudom ki nézi, ki mennyire van képbe, nekem nem volt vele semmi bajom nagyon tetszettek az egyes produkciói, de szerintem 16 évesen ilyen hanggal (nem rossz, csak nem odavaló) nem kellett volna ilyen beképzeltnek és önteltnek lenni. Szóval 3-4 adás óta vártam, hogy kiessen és most, hogy végre megtörtént boldog vagyok. Tartsatok kárörvendőnek!
Hétfői napba nem volt semmi különleges törin majdnem elaludtam, rajzon kaptam egy 5-öst a semmiért... na nem baj én nem szólok bele :D Aztán kiderült a matek TZ!! Ez a gondolat egész nap frusztrált engem ugyanis este azt álmodtam, hogy rettenetesen sírtam a suliban, mert 3-mas lett a tz. Mondjuk nem értem, éltem már túl vészesebb jegyeket is, de tény a matek 3-mas nem a legjobb. Főleg TZ-nél. Na de lényegre térve csak nagyon óvatosan nyitottam ki a füzetet teljesen be voltam parázva, remegett a kezem, de aztán mikor megláttam, hogy hát éppen, hogy csak de azért 5-ös lett és akkor nagyon örültem legszívesebben végig csókolgattam volna a tanárt! *-* De a mosoly hamar lekerült az arcomról, ugyanis pont tesi volt, lent összefutottam vele és én pedig direkt lesütött szemmel mentem el mellettük. Ő pedig direkt belém jött és bocsánat kérés nélkül továbbment. De ezzel engem nem hatott meg. Rosszul esett, de túléltem. Tesin bukfenceztünk. Egyet kell tudni rólam. Rettenetesen béna vagyok az ilyen témákba. Bukfenc... nem is az, hogy béna, hanem félek, hogyha rosszul csinálom valami cikis dolog tuti történni fog. Na de mivel a tesi órát nem lehet elsunnyogni muszáj vagyok alakítani valamit, de a nagyrészének az az eredménye, hogy nevetnek rajtam. Persze már megszoktam.
Ami kedden volt az valami hihetetlen. Nem is sorolom milyen unalmas óráim voltak, bár eléggé megvolt kavarodva, merthogy etika helyett ofi volt egy rémesen unalmas lánnyal, aki az önismeretről és a tanulásmódszer-tanról tartott előadást, sőt mi több felállított minket (mikor így is levoltunk fáradva 1. óra kémia után) és játszanunk kellett. Őő... nem mi nem ismerjük egymást, hanem ő minket, na az meg már nem a mi bajunk. Teszünk ki névjegykártyát de ne kínozzon minket ezekkel. Szóval ezután fizika lett volna de helyette matek volt. Angol stb... kit érdekel. Szóval a lényeg a tesin volt, ugyanis nem volt felszerelésem és barátnőm meg felmentett volt, tehát kitűnő alkalom egy kis beszélgetésre. Megmutatta egy fiúval való beszélgetését aki neki az osztálytársa. És róla is olyan infókat tudtam meg, hogy csak lestem. Na meg olyan fotókat láttam, hogy az hihetetlen :D De ő nem volt suliba... úgyhogy elgondolkoztam rajta, hogy mivel azelőtti napon randizott azzal a lánnyal aki tetszik neki... hogy mégis suliba miért nem jött.
Ma pedig...ismét nem jött. Elég jó volt a napom. Suli után elmentem barátnőmmel a mekibe. DE előtte volt egy eseménydús 20 percünk, amibe szerepelt egy kisebb szívroham is. Szóval pótosztályfőnökünknek 1 hete megszületett a kisfia, és az osztályfőnököm azzal az ötlettel állt elő, hogy küldjünk neki képeslapot. Ő valami olyanra gondolt aminek az elején valami hangszer van (merthogy éneket tanít(ott) ) de mi barátnőmmel inkább egy babásat akartunk venni. Először elmentünk a papír-írószerbe ahol 3 ajánlat közül válogathattunk: Boldog Névnapot! Boldog Születésnapot! Gratulálunk az esküvőhöz! Szóval gyorsan végig is értünk a kínálaton, közbe találkoztunk a fél osztállyal (WTF?) és gondoltunk még megnézzük a közeli kis boltba is a képeslapot. Bementünk és szétnéztünk de sehol se volt, úgyhogy elmentünk hátra is az ajándékokhoz hátha, de nem volt. Aztán ahogy száguldoztunk a sorok között megláttam őt. Úgy meglepődtem/megijedtem vagyis inkább vegyes érzelmek játszódtak le bennem, hogy majdnem megdöntöttem az egész polcot. :D Először is barátnőmnek elkezdtem ott ugrálni, hogy úristen ez meg mit keres itt és reménykedtem, hogy ő nem vett észre. Mivel nem találtunk képeslapot hamar kimentünk a boltból de nem eléggé, mert az ajtóba meg ott állt. És ha eddig nem is voltam benne biztos ott már megbizonyosult, hogy ő az. Szóval ezután a mekibe menekültünk de amint hátrapillantottam láttam egy másik fiút aki még régebben tetszett, meg én is neki, szóval ezalatt a 20 perc alatt minden összejött. Beültünk a mekibe vettük 1-1 fagyit és beszélgettünk. Mivel elkéstem a buszt vettünk még egy sültkrumplit, aztán elkísértem barátnőmet a vonatállomásra, majd én is jöttem haza. Sajnos megint olyan sok volt a tanulnivaló, hogy azonnal hozzá is kellett fognom.
Holnap ha minden igaz megyünk fogorvoshoz, viszont nem hiszem, hogy lesz rendelés, de akkor hétvégén már mindenféleképpen menni kell, mert egyre jobban fáj!! :(

Most valahogy kibuktam. A hangulatom éppen olyan szar, mint az időjárás. Tegnap délután kezdett esni a hó, és egészen ma reggelig el se állt. Komolyan mondom már elegem volt abból, hogy mindig a szemembe ment. Angolon nagy pelyhekbe esett, minden tökre szép volt. Aztán elkezdett zuhogni az eső és az összes hó eltűnt. Alig éltem túl az első 2 angolt, mellesleg a házit is elfelejtettem megcsinálni, de gondoltam, hogy tuti engem fog szólitani. De végülis nem... le se ellenőriztük, de azért a biztonság kedvéért a szünetbe átmásoltam barátnőméről. Aztán volt matek, amiből tegnap írtam TZ-t és rettentően izgultam miatta, nem is lett jó érzem, de ma még nem osztotta ki. Szuper! Akkor most még a hétvégén is csak erre kell majd gondolnom. Hogy milyen szar lett... Ezután volt fizika ami legalább annyira unalmas volt, mint az előző, de legalább már értem. Elmondta mikor lesz a fizika verseny és, hogy kik jelentkeztek. Megkérdeztem a többieket, de hála istennek ők se tanultak semmit szóval nem én vagyok az egyedüli aki oltárira be fog égni ezen a vetélkedőn. Utána volt tesi, ahol játszottunk, de a tanárnő mondta, hogy többet nem fogunk. Nem tudom mi a baja, de már a héten minden jónak véget vetett. Nincs több korizás, nincs több játékóra. Csak a futás és a bukfencek. Congratulations! Aztán volt biosz, utána meg biosz. Ja igen... a tanár csak úgy berakott 2 bioszt, úgyhogy 7. órám is volt. Nem volt ennek ám nagy hátránya... azaz de, de volt előnye is. Első órán majd elaludtam annyira unalmas volt, másrészt felvoltam háborodva, hogy akik most írtak dolgozatot, annak mennyit segített a tanár. Akármit kérdeztek megmondta. Bezzeg nekünk semmit se segített!! Második bioszon kiadták a tz-t és persze, mivel nekünk nem segítettek, mint egyeseknek, nekem is 4/5-öd lett. Először mikor kimentem véletlenül elbotlottam a földből kiálló lemezdarabban és kicsit elnevettem magam. Mire a tanár ilyen csípős megjegyzést tett: ,,Legalább olyan tisztelettel kéne kijönni, mint ahogy én kijavítottam a dolgozatot!" mikor megláttam, hogy 4-es lett nem voltam ugyan elszomorodva, de nem ezt vártam. Leültem, hogy átnézhesem aztán megláttam, hogy ez nem is az én írásom, hanem osztálytársammal elcseréltük. Már megnyugodtam, hogy oh, akkor 5-ös lett. De nem így is egy fél pont kellett volna. Erre még ráírja, hogy csak órai munka alapján 4/5??!! Mi ez már?! Aztán találtam benne egy hibát, nem túl nagy, de azért elfogadhatta volna. Megkérdeztem, hogy azt miért húzta át mikor a könyv is leírja, hogy ez így és így van... erre csak megnézi és azt mondja: mert! Nagyon jó. Na de tudja mit? Jövőhéten ha akarja ha nem én elviszem a kiselőadást bemutatom, megtanulom a szorgalmit és felmondom, jelentkezek felelni és beszerzek két ötöst! Mert ha nem kettőt ír biztos, hogy reklamálni fogok, hogy már pedig egy ilyen színes előadásra igen is megérdemlem a kettőt, főleg ha mellé felelek is! Mert volt egy lány az osztályba, aki csak gyűjtött 3 diára képet elmondott 2 mondatot és 5-öst kapott. Szóval ennyi. Olyan mértékben felidegesített, hogy az sem érdekelt, hogy tőlem kb. 5 méterre a szekrényénél állt ő is. De már mindegy. Felesleges harcolni. Neki más tetszik. Ő szebb. Ő csinosabb, neki jobb az alakja. Nyilván én sem magamat választanám. És ezekkel a gondolatokkal előtörnek a december 26.-ai beszélgetések.

Tegnap semmi kedvem se volt suliba menni, de mivel eddig szólt az igazolásom muszáj volt. Első óra töri, amin majdnem bealudtam, viszont a rajz órán kicsit kikapcsolódhattunk. Nem is igazán emlékszem, hogy mit kellett rajzolni, de én ettem és pihentem :D Egyébként... még vasárnap bepakoltam a táskámba a tolltartómat, aztán hétfő reggelre rejtélyes módon eltűnt. Azóta se találjuk, pedig anyuval már mindent átnéztünk, az egész lakást tűvé tettük. Szégyen szemre még a szennyeskosárba és a kukába megnéztem. De sehol!! Szóval rajz után volt irodalom, ahol szokás szerint kiabált velünk a tanárnő, hogy már megint nem tanultunk. Aztán volt matek és tesi aztán angol. Egyszer sem láttam őt... Angolon eléggé ideges lettem, mert óra végén odahívott a tanár (ugye nem voltam ott, ilyenkor elmondja mit kérdez majd...) és mondta, hogy van egy papír amit le kellene fénymásolni. Sőt... hogy fénymásoljam le mára. De a papírt oda se adta, szóval nem is értem, hogyan kéne lefénymásolnom, aztán meg nincs is fénymásolónk, meg nyomtatónk se, ha esetleg még anya le bírná szkennelni. Nem tudtam, hogy fogom megoldani de nem is érdekelt.
Ma osztályfőnökivel kezdtük, ahol eldöntöttem leírom azt a 2 oldalas angol fénymásolatot, hát lerohadt a kezem óra végére de még akkor se végeztem, úgyhogy szünetbe is azt másoltam. Na de közbe kellett töltenünk egy tesztet 25 kérdéssel, az osztállyal kapcsolatban. Mondjuk hülyeség az egész.... Aztán volt kémia, amit az igazgató helyettes tartott meg egyenlőre aki nagyon kedves volt, viszont holnaptól a suli legszigorúbb tanára veszi át a kémiát. :((( de elvileg mindent meglehet nála érteni... hát remélem! Aztán volt fizika, ami most elég unalmas volt, talán azért mert a tanárnak nem volt hangja, és mert olyan feladatokat számítottunk ki amiről fogalmunk sincsen. Aztán volt angol... *-* Félreértés ne essék, utálom a tanárt, és az angolért se vagyok oda, már csak azért sem mert rengeteg idő van benne és mi még csak 2-t tanultunk de máris keverem az egészet szóval... Mivel addig ismét nem láttam, de fizika előtt meg elég távol de ott voltak azon az emeleten, mondtam barátnőmnek, hogy menjünk arra, de közbe addig nem jöttek le, úgyhogy leültünk oda a teremhez. Ők meg mellénk a kémia teremhez. Úristen! :D Aztán jött a matek tanárnő akinek mondanom kellett valamit felkaptam a táskát és nem tudtam, hogy vigyem vagy ne, csak láttam, hogy siet felfele én meg inkább eldobtam a táskát és szaladtam. Kicsit se nézhettek hülyének :D aztán volt tesi, ahol játékóra helyett a hidegbe futottunk! :@@ de holnap megyünk korizni! Ugyanakkor rövidítettek lesznek az órák, viszont megyünk színházba így tök későn érek majd haza! >< csütörtökön meg matek tz. Holnap meg felelünk töriből, de semmit se tanultam. Nem érdekel... most az egyszer nekem is lehet kifogásom, hisz másoknak is van!

Még reggel neki fogtam a cikknek, de csak a képig jutottam el, ugyanis semmi kedvem se volt. :D Viszont nagyon unatkoztam. Először is, most nem keltem hamar, tehát hálát adok tesómnak, hogy a reggeli készülődés közben ezúttal nem bontotta le a házat és tudtam aludni +1 órát. Tehát 8-kor felkeltem és körülbelül 9 órakor eljutottam arra a szintre is, hogy a reggeli tea és bundás kenyér konbináció elfogyasztása után kikeltem az ágyból és elhatároztam, hogy tanulok. Mivel tegnap este elég későn küldték az aznapi házit, és nekem még a szerdai napról is volt pótolni valóm, az infót muszáj voltam leírni. Azonban elég rossz minőségbe küldték a képet így csak némi kereséssel a neten tudtam leírni a vázlatot. Szóval a földrajzzal kezdve, aztán az infót is megtanultam. Tegnap nem volt angol óránk ezért azt nem kellett most tanulni. Elég hamar végeztem, ezután bekapcsoltam a gépet és zenét hallgattam. Még szerda este találtam rá erre és azóta hallgattom imádom a zenét, a szöveget, magát a klippet a történetet és azt a befejezést ami minden lány szívében él. Ezután valahogy a youtube csatornákra tévedtem. Nagy kedvencem Fruzsi és Anna is, akiknek nagyon szeretem a videóit. Mostanában szoktam nézni Avina-t valamint Atillát is. Szóval nekik a videóit nézegettem és akkor rátaláltam néhány amatőr kis youtube-osra is. Nem tudom megérteni, hogy a 10-11 évesek minek vezetnek ilyen videókat, főleg, hogy a legtöbb sminkes témában csinálja. Komolyan... Láttam dagi gimnasztikázó kislányt, körülbelül 10 éves csajt aki a sminkek világáról beszélt olyan nagy hozzáértéssel, hogy a pofám leszakadt még nekem is... Egy ismét kövér, szánalmas lányt amint a violettás cuccait villogtatja, és nagyban telefonbetyárkodik. Szóval sok szánalmas tizenéves gyerek csak lejáratja magát azzal, hogy egyedül ők vagy a barátnőik lájkolják és nézik meg a videóit. Meg most én... :D valami hihetetlen. Nem bírom megérteni az efféle gondolkodást.
Na de szóval... hogy mi is a lényege a nagy depis hangulatomnak? (a zene amit meghallgattam már vagy... 34224x az elég lassú, szerelmes szám) Hát valójában nem nagyon szoktam amúgy se tuc-tuc zenéket hallgatni... viszont van egy amit igazán megszerettem ez pedig az AronChupa - I'm an Albatraoz. Ezt szoktam még hallgatni. Na de visszatérve amúgy is lassú zenék imádója vagyok, ha vidám vagyok ha szomorú ha semleges én ezeket szoktam hallgatni :D De most igazából az is közre játszott, hogy az egyik legjobb barátnőm aki eleinte nagyon félénk volt azt meséli, hogy jobbnál-jobb napjai vannak merthogy a fiú aki tetszik neki mindenféle kedvességet csinál. Furi... Aztán ott van a másik barátnőm akinek 1 év elteltével újrapróbálkozásának eredményeként írt a fiú aki tetszik neki. Szóval mindenkinek összejön csak nekem nem... De lehet, hogy már nem is akarom :)

Ördögi kör... Már szombaton éreztem, hogy valami nem stimmel, ahogy felkeltem szédültem, fájt a fejem. Vasárnapra kijött 2 nagy hólyag az ínyemen /afta/ amiről annyit kell tudni (ha nem ismernétek, de akkor ujjonghattok!!) hogy nagyon tud fájni és alig lehet tőle enni,inni,aludni vagy egyáltalán ÉLNI! Szóval a vasárnapom is elég szarul telt, tanulnom kellett, de emelett rosszul voltam, nem bírtam enni, nehezen aludtam el.
Ettől függetlenül hétfőn felkeltem, felöltöztem és csak akkor jött rám a fejfájás, hányinger és szédülés mikor felvettem a kabátom és vártam tesómra. Leültem a fotelbe, mire ő: ,,Haladjál már mert lekéssük a buszt" Persze ne érdekeljen senkit, hogy majdnem meghaltam, a lényeg, hogy beérjünk a suliba -.-" szokás szerint tele volt a busz, és úgy fűtöttek, hogy kb. 40 fok lehetett bent. Egy lány ott mosolygott mellettem a székben, sajnos nem volt olyan jó kedvem, hogy viszonozzam "kedvességét". Sőt olyan irritáló volt, hogy azt hittem lehányom. Aztán végre leszállt és bár csak 3 megállóra, de leülhettem. Ez megnyugvást adott. Míg felértem a lépcsőkön nagyon elváradtam, bevörösödött a szemem belilult a szám és fájt a lábam. Már akkor tudtam, hogy nem kellett volna eljönni. Az első óra töri volt, nem vagyok kibékülve a tantárggyal, mert olyan hosszú leckéket tartalmaz a könyv (6-8 oldal) hogy lehetetlen megtanulni. Meg hát, már egyszer tanultuk ezeket, igaz nem ilyen részletesen, de komolyan... kit érdekel részletesen?!! Már a háborúkat vártam, Hitler támadásait stb... erre visszaugrottunk az őskorba, és azt tanuljuk amit egy 5.-es. ,,Okosabb vagyok, mint egy 5.-es!!!" Ezután volt rajz, amin a szokásos ,,lehet enni, inni, telefonozni, beszélgetni (halkan) és bármit csinálni csak csendbe legyetek" helyett most memóriafejlesztők voltak és egyéb dolgok, amin nem csak, hogy eluntam magam, még jobban haza akartam menni. Aztán volt matek, magyar /amin tanárnőnek, elment a hangja, így tök jó volt, első óra, hogy csendben ültünk végre egy irodalmat - meg ő is/ tesi... amin szintén korcsolyáztunk. (két hét alatt már ez az 5. alkalom) és angol, amin tudtam, hogy engem fog feleltetni a tanár, annak ellenére, hogy rohadt rosszul voltam, köhögtem és fájt mindenem... azért az 5-ös meg volt ezután pedig felszabadulva 'szaladtam' a buszhoz és go home. Csak arra gondoltam, hogy nyugi, holnapra nem kell tanulnod itthon maradsz. Így is tettem, bebújtam a takaró alá, és zenét hallgattam. Estére belázasodtam, és nem bírtam aludni.
Kedden már fél hétkor keltem, mert nem bírtam visszaaludni miután anya felkeltett, hogy majd csukjam be az ajtót, miután elmentek. A napom kész szenvedés volt, fájt a fogam, a szám, a torkom és mindenem. Nem bírtam enni, de ettől függetlenül mama egy csomó mindent hozott nekem: fagyit, chipset, negrot, baracklevet. Később hozott erőlevest, krumpli főzeléket. Persze alig bírtam enni ezekből, és nagyon rosszul esett :DD A nap nagy részében zenét hallgattam, rajzoltam (mostanában kezdek 'művészieket' alkotni) tv-t néztem, játszottam a minion rush-al és bepótoltam a tanulnivalót.
Ma meg már kicsivel jobban vagyok, ezért rászedtem magam a blogolásra. Elvileg úgy volt, hogy megyünk orvoshoz, de túl sokan voltak (azt mondta a doktornő) és végülis nem mentünk, csak mama íratott gyógyszert és ki is váltotta. Jelenleg 4 gyógyszerem van mindegyiket szedem és remélem, hogy hétfőn már mehetek suliba. (félreértés ne essék, csak nem akarok lemaradni!)